AZ ÉLET IGÉJE 2020. szeptember

 

„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek

öletekbe.” (Lk 6,38)

„Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából,
Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről, hogy hallgassák.” 1 Így vezeti be
Lukács evangélista Jézus hosszú beszédét, amelyben elhangzanak a boldogságok, elmondja, hogy
milyen Isten Országa, és mit ígér az Atya a fiainak.
Jézus szabadon hirdeti üzenetét férfiaknak és nőknek, különböző népek és kultúrák
képviselőinek, akik odasereglettek, hogy meghallgassák őt. Üzenete egyetemes, mindenkihez szól,
és bárki befogadhatja, hogy Isten szeretete által megvalósíthassa önmagát, az ő képére és
hasonlatosságára teremtett személyként.
„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe.”
Jézus felfedi az evangélium újdonságát: Az Atya minden gyermekét személyesen és
„túlcsorduló” szeretettel szereti, és képessé teszi őket arra, hogy egyre nagylelkűbben tárják ki a
szívüket testvéreik felé. Sürgető, amit kér, és sokat kíván: Adjunk bőkezűen abból, amink van,
nemcsak anyagi javakat, hanem befogadást és irgalmat, megbocsátást is Istent követve.
Az ölünkbe mért bőséges viszonzás szóképe megérteti velünk, hogy Isten irántunk való
szeretete mérhetetlen, ígéretei pedig várakozásunkat meghaladóan teljesülnek, megszabadítanak a
méricskéléstől, időben és pénzben egyaránt, valamint a csalódástól is, hogy mások nem a mi
mércénk szerint mérnek majd nekünk.
„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe.”
Jézus e felszólításával kapcsolatban Chiara Lubich így ír: „Volt-e már úgy, hogy ajándékot
kaptál egy barátodtól, és érezted, hogy viszonoznod kell? […] Ha veled így történt ez,
elképzelheted, mi a helyzet Istennel, aki maga a szeretet. Ő mindig minden ajándékot viszonoz,
amit embertársainknak adunk az Ő nevében. […]Isten nem azért tesz így, hogy mi meggazdagodjunk. […] Azért tesz így, mert minél többel
rendelkezünk, annál többet tudunk adni; hogy Isten javainak kezelőiként – hiszen minden az Övé –
a közösségben, amelyben élünk, egymás rendelkezésére bocsássuk vagyonunkat. […] E szavakkal
Jézus biztosan a mennyei jutalomra gondolt elsősorban, de ami itt a földön történik, az már annak
elővételezése és záloga.” 2
„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe.”

1 Lk 6,17-18
2 Az élet igéje 1978. június, in CHIARA LUBICH ÉS MÁS KERESZTÉNYEK, Éljük az Igét, Új Város, Budapest 2008, 41-43.

Vajon mi történne, ha sok sok emberrel együtt minden erőnkből gyakorolni kezdenénk ezt a
szeretetet? Egy forradalom csírája lehetne a társadalomban.
Jesús meséli Spanyolországból: „Feleségemmel együtt tanácsadással és képzéssel
foglalkozunk. Nagyon megtetszettek a közösségi gazdaság 3 elvei, és eszerint próbáltunk tekinteni
az emberekre. Az alkalmazottainkra a bérek megállapításánál, vagy a szükségszerű
elbocsájtásoknál. A beszállítókra, tiszteletben tartva az áraikat és a fizetési határidőt a hosszú távú
kapcsolatra való tekintettel. A versenytársainkra, a kapcsolódó tanfolyamokkal és szaktudásunk
megosztásával. Az ügyfelekre, átgondolt tanácsadással, időnként lemondva saját érdekeinkről. A
kiépült bizalom tette lehetővé, hogy átvészeljük a 2008-as gazdasági krízist.
Ezt követően a »Levántate y Anda« (Kelj föl és járj) nevű civil szervezeten keresztül
Elefántcsontparton találkoztunk egy spanyol tanárral. Javítani akart a falujának az
életkörülményein, és egy szülőotthont akart létesíteni. Áttanulmányoztuk a terveit, és fölajánlottuk a
szükséges összeget. Nem akart hinni a fülének. El kellett magyaráznom neki, hogy az összeg egy
cég nyereségéből származik. Muzulmánok és keresztények közösen építették föl a »Testvériség«
nevet viselő szülőotthont, amely az együttélés szimbóluma lett. Az utóbbi években pedig a cégünk
nyeresége tízszeresére növekedett.”

Letizia Magri

Letöltöm a szeptemberi életigét!